Pumpáliásan

…ígértem a folytatást!   Tegnap a dajkalelkű, kislánykori önmagamról írtam, aki alig néhány évesen már elmerült a gyerekek világában és, azóta ott is ragadt. Igazából semmi  a világon nem érdekelt akkoriban jobban, mint egy ismerősi körben megszületett csecsemő híre, babalátogatás vagy az utcákon guruló, nagykerekű, bársony babakocsik látványa. Azt hittem mire nagyobb leszek, kinövöm ezt… Tovább »

Bő két hónapja, hogy nem hagytam nyomot itt, magam után. Ne haragudjatok! Velős indokom van rá, de erről nem most szeretnék mesélni. Annak ellenére, hogy január óta nem írtam, minden nap szinte kivétel nélkül itt jártam gondolatban, és  forraltam fejemben a témaötleteimet, amelyekről most, mennyire, de szívesen írnék! Ehhez azonban nekem nagy szükségem van elsősorban… Tovább »

Boldog élményekben-örömökben gazdag, tartalmas új éve legyen minden egyes olvasónak, aki csak benéz hozzám!   Azt nem tudom, hogy ki hogy van vele, de  ez az idei, téli ünnepi időszak számomra most napokkal, már az is lehet, hogy egy egész héttel is hosszabbnak tűnt, mint a tavalyi ilyenkor. Az ünnepi várakozás és ráhangolódás nálam igazából… Tovább »

Kezdem az előző bejegyzésem végénél. Ezek, a furcsán, fülnek idegenül és szerintem még viccesen is hangzó, nem szokványos nevek, mint a „Pumpália” és a „Perpétua” nos, az én különleges humorú bátyám szüleményei. Leginkább ezeken a neveken szólít meg engem, amikor beszélgetéskor/találkozáskor az első, üdvözlő szavakat intézzük egymáshoz. A sornak itt még nincs vége, ugyanis ezt még fokozni… Tovább »

…,de a gépezet mégis elindult. Most már írok. Hosszú hónapok óta munkálkodik bennem a blogolás utáni vágy, de amint érezni kezdtem ennek a jelenlétét, mindig tudtam találni valami olyasmit, ami visszarántott az álmodozásból, ennek a tervezgetéséből. Ezt, a számtalan kérdéssel és kétellyel teli puttonyt lassacskán csak leeresztettem a vállamról, és most félre teszem. Belevágtam az… Tovább »