<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pumpáliásan</provider_name><provider_url>https://perpetuaval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Perpétua</author_name><author_url>https://perpetuaval.cafeblog.hu/author/geszthenyeyahoo-com/</author_url><title>Kezdetem</title><html>&lt;p&gt;...,de a gépezet mégis elindult. Most már írok. Hosszú hónapok óta munkálkodik bennem a blogolás utáni vágy, de amint érezni kezdtem ennek a jelenlétét, mindig tudtam találni valami olyasmit, ami visszarántott az álmodozásból, ennek a tervezgetéséből. Ezt, a számtalan kérdéssel és kétellyel teli puttonyt lassacskán csak leeresztettem a vállamról, és most félre teszem. Belevágtam az írogatásba, és bátran vállalom ennek a felelősségét. De azért azt nem ígérhetem meg, hogy arról a bizonyos tarisznyáról örökre meg tudnék feletkezni majd. :)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Leginkább azon töprengtem naphosszat, hogy miként fogom „kiadni” magam úgy, ahogyan és amilyen az Én vagyok. A hamisságot és a túlzásokat nem szeretem, csak olyasmiről szeretnék írni, ami valójában én volnék és engem érdekel vagy megérint. Ehhez viszont az oltalmazó csigaházamból időnként elő kell másznom és őszintén vállalnom egy-egy kapcsolódó élményemet, történetemet. Na, ez lesz az, ami nem lesz egyszerű nekem itt a nagy, ismeretlen, virtuális közösségben! A hétköznapjaimat is mindig „óvatos üzemmódban” élem (mindig is ilyen voltam), csak a hozzám legközelebbiek előtt ered meg igazán a nyelvem lényegi dolgaimról. Tehát, megvallom: hitetlenkedő vagyok &lt;em&gt;most&lt;/em&gt;, és óvatos viszont&lt;em&gt; leszek&lt;/em&gt;! (,de csak annyira, amennyire az még nem káros) :)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Miért a blog, milyen blog?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ilyen sorrendben kérdeztem elsősorban magamtól, majd ugyanezt megkérdezte a közvetlen környezetem is tőlem. Azt tudtam, hogy írni akarok. Annyi gondolat, téma, kérdés röpködött bennem, amiről olyan szívesen gondolkodtam volna írásban is (másokkal együtt) egy erre alkalmas felületen, hogy a saját blog ötletén kívül más nem is juthatott volna az eszembe. Az élet is pont most hozta úgy, hogy ilyesmire szánhassam időmet,...biztosan nem véletlenül. :) És már csak abban bízom, hogy mindennek semmi (legalább is nem sok :P ) köze (van) ahhoz, hogy távol élek az otthontól, jól ismert emberektől és tereptől és ennek a hiánya hozná ki belőlem mindezt!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A blog pedig szólni fog mindenről, ami *Perpétuás-Pumpáliás-Emiliás, vagyis mindenről, ami Én vagyok és engem érdekel. Hogy ez milyen is, az időről-időre kiderül majd! Annyit viszont elárulok, hogy nem véletlenül választottam ezt a blogszolgáltatót, hiszen itt mindennek megvan a helye, ami kiscsajnak, lánynak, nőnek, barátnőnek, feleségnek, anyának, szeretőnek, nagymamának szól, és mindazoknak is, akik egyik kategóriába sem soroltattak be! :D Na, valami ilyesmi lesz az én blogom is!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;*Ezek a nevek mind engem takarnak és ígérem a folytatásban majd elmesélem ennek a történetét. ;)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hamarosan újra itt vagyok!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>