Mit ér a nevem?
Kezdem az előző bejegyzésem végénél. Ezek, a furcsán, fülnek idegenül és szerintem még viccesen is hangzó, nem szokványos nevek, mint a „Pumpália” és a „Perpétua” nos, az én különleges humorú bátyám szüleményei. Leginkább ezeken a neveken szólít meg engem, amikor beszélgetéskor/találkozáskor az első, üdvözlő szavakat intézzük egymáshoz. A sornak itt még nincs vége, ugyanis ezt még fokozni… Tovább »
